Magyar szerkezettár
🪄 



    köszön
    
      
      
    
    
      ts (és tn)
      ige
    
    
1.
      háláját fejezi ki valamiért.
      köszönöm a szívességét.
      
 | 
        
          
 ▸
köszönöm, köszönjük
        
        
[kérsz?] köszönöm, nem.
      
      
 | 
        gúny
        nem óhajtja, nem kér belőle.
        köszönöm az ilyen segítséget!
      
    

    
2.
      
        
 ▸
köszönhet valakinek  valaminek valamit
      
      neki köszönheti az életét.
      
 | 
        
          
 ▸
minek köszönhetem a szerencsét?
        
      
    

    
3.
      
        tn
      
      
        
 ▸
köszön valakinek
      
      
 | 
        
          tn
        
        
          
 ▸
vhova, valaki felé köszön
        
      
      
 | 
        
          tn
        
        
          
 ▸
valakire köszön
        
      
    

    
[?tör
]

  


____________________
ó/vhova
→ ó ⊕ /[Hyph:Slash] ⊕ vhova




    ó1

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      az o hosszú párja.
    

    
2.
      ennek írásjegye (ó, ó).
      
 | 
        
<rövidítésként:>.
        
          
 ▸
ó
        
      
    

  

    ó2

    
 →
 óv
  

    ó3

    
      
      
    
    
      mn
    
    
1.
      irod
      ódon, ősi.
    

    
2.
      irod
      elavult.
    

    
3.
      nép
      nem ez évi <termés(ű)
>.
      az ó vörösborból adj, ne az újból!
    

    
[
      fgr
    ]

  

    ó
    
      cxn
    
    óra.
  


/[Hyph:Slash]

vhova
____________________



    valaki
    
      
      
    
    
I.
      
        htl
        névm
      
      
1.
        meg nem határozott v. ismeretlen személy.
        valaki járt itt; valaki más.
        
 | 
          
            
 ▸
van valakije
          
        
      

      
2.
        
<ált. alanyként:> az ember.
        azt hihetné valaki, hogy ...

      

      
3.
        ritk
        bárki.
        ha valakinek is szólsz, baj lesz.
      

    

    
II.
      
        von
        névm
      
      elav
      aki (csak).
    

    
III.
      
        fn
      
      
1.
        kissé biz
        ember, személy.
        a barátja pénzes valaki!
      

      
2.
        jelentős személy.
        a gyárban ő már valaki!
      

    

  


____________________



    felé
    
      
      
    
    
I.
      
        nu
      
      
1.
        valaki, valami irányában haladva v. irányába fordulva.
        a duna felé megy, néz.
      

      
2.
        valaki, valami közelében; valaki, valami irányában levő tájon.
        a hegyek felé jobb a levegő.
      

      
3.
        kevéssel vmely időpont, esemény előtt.
        az év vége felé.
        
 | 
          vmely időponthoz közeledve.
          éjfél felé.
        
      

      
4.
        cselekvésében, szemléletében valakire, valamire irányulva.
        érdeklődéssel fordul felé.
        
 | 
          vmely személyhez, intézményhez, ill. személynek, intézménynek.
          javasolja a bizottság felé (
helyesen: a bizottságnak).
        
      

      
5.
        
<a megjelölt számú> részre.
        tizenkét felé oszt.
      

    

    
II.
      
        hsz
        (3. sz-re vonatk.:)
      
      feléje1.
    

    
[←fél2

]

  


..........
felé
→ ő ⊕ felé ⊕ [3Sg]




    ő1

    
      
      
    
    
      fn
    
    
1.
      az ö hang hosszú párja.
    

    
2.
      ennek írásjegye (ő, ő).
    

  

    ő2

    
      
      
    
    
I.
      3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).
      
1.
        az ismert, említett személy, es. állat, dolog.
        te velem jössz, ő itt marad.
        
 | 
          az a személy, akire a beszélő gondol, de megnevezni nem akarja.
          hátha ő is ott lesz!
        
      

      
2.
        
          
 ▸
őket
        
        két cicája van, nagyon szereti őket.
      

      
3.
        
          (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt)
        
        a hozzá tartozó, a birtokában levő.
        az ő fia is itt van.
      

      
4.
        
          (birt jelzőként, tbsz 3. sz-ű birt szjeles birtokszó előtt, ők h.)
        
        a hozzájuk tartozó, birtokukban levő.
        az ő házuk.
      

    

    
II.
      
        fn
        (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel)
      
      az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes.
      a nagy ő.
    

    
[
      fgr
    ]

  





[3Sg]


  


  


PÉLDÁK #1



    

  1. asztal (szótár)
    2. 

  2. asztalos (szótár)
    3. 

  3. asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
    4. 

  4. faasztal (összetett, 2 konstrukció)
    5. 

  5. asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    6. 

  6. fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
    7. 

  7. sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
    8. 

  8. fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
    9. 



PÉLDÁK #2



    

  1. avokádó (van/van, azonos, nagy)
    2. 

  2. fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
    3. 

  3. fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
    4. 

  4. fű (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
    5. 

  5. aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
    6. 

  6. nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
    7. 

  7. füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)
    8. 



PÉLDÁK #3





    

  1. a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
    2. 

  2. a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)
    3. 




    

  1. alapító tag – okos gyerek
    2. 




    

  1. az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
    2. 

  2. az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)
    3. 




    

  1. a tanár részt vett az akcióban (múlt idő) 
    2. 

  2. a tanár vesz részt az akcióban (szórend) 
    3. 

  3. a tanár vesz az akcióban részt (szórend) 
    4. 

  4. a tanár részt vesz a munkában (más elem)
    5. 

  5. a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)
    6. 



PÉLDÁK #4




  


  


Kapcsolat •
szerkezettar@nytud.hu •
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet •
© 2024